„Hány napot bírunk ki eső nélkül a déli parton augusztusban?” – kérdezte a feleségem minden évben, valahányszor előkerült a naptár, és tervezni kezdtük a nyarat.
„Hármat biztosan” – mondtam én.
„Tavaly kettőt” – mondta ő.
„Tavaly a víz is hideg volt.”
„Tavaly te is fáztál, mert nem hoztál pulóvert.”
Ez a beszélgetés nálunk olyan, mint egy hagyomány. Minden tavasszal lefut, és minden nyáron kiderül, hogy egyikünknek sincs igaza, mert a Balaton úgy dönt, ahogy akar. Van, hogy egy hétig tűz a nap, és a lángossorban állva is a stégre vágyunk, van, hogy délután kettőkor fekete felhő jön át a túlpartról, és rohanni kell a törölközőkkel. A szél is mindig más, egyik nap tükörsima a víz, másnap fehér tarajok futnak rajta. Megtanultuk, hogy a balatoni hetet nem lehet napra pontosan megtervezni, csak nagyjából, és mindig kell bele egy esős nap, amikor társasozunk a teraszon.
Egy régi nyáron azonban egy egészen más kérdésben is meg kellett egyeznünk, mert két héttel indulás előtt megfájdult az egyik fogam.
A konyhaasztalnál, indulás előtt
„Meddig tart egy ilyen kezelés?” – kérdezte.
„Nem tudom. Egy alkalom? Kettő?”
„Nézzük meg.”
Ő gépelte be, hogy gyökérkezelés hossza, és a találatok közül a fogorvosbudapest.info gyökérkezelésről szóló cikkét nyitotta meg. Hangosan olvasta, én meg a hűtött üdítős üveget szorítottam az arcomhoz.
A cikk azzal kezdte, hogy a gyökérkezelés mindig több lépésből álló folyamat, egy különleges esetet leszámítva. Az első alkalommal megnyitják és kitisztítják a fogat. Ha a fog nagyon fáj, olyan anyagot is tehetnek bele, ami egy-két napra megnyugtatja, és a tényleges gyökérkezelés egy második alkalommal történik. Utána a fog belsejébe először gyógyszer kerül, és csak akkor cserélik végleges gyökértömésre, amikor a fog már teljesen panaszmentes. Néha a gyógyszert többször is cserélni kell.
„Szóval nincs sietség” – mondta a feleségem, és letette a telefont.
„Nincs” – mondtam. – „De legalább tudjuk, miért nincs.”
Amit a cikk nem ígért meg
Ami a legjobban megmaradt bennem: a cikk nem próbált meg megnyugtatni egy kitalált számmal. Nem írta, hogy két alkalom és kész, és azt sem, hogy biztosan sikerül. Sőt, kifejezetten leírta, hogy az anatómiai eltérések miatt a siker soha nem garantálható. Érdekes részletek is voltak benne, például hogy a gyökércsatornák hosszát elektromos műszerrel mérik, ami úgy pittyeg, mint egy fémdetektor, és hogy a tágítás kézzel vagy géppel is történhet. A feleségem ennél a résznél felnevetett, hogy na, ezt a strandon is el lehetne adni.
Másnap reggel felhívtuk a rendelőt, és elmondtuk, hogy két hét múlva indulnánk a Balatonra. Nem kértünk ígéretet arra, hogy addigra minden kész lesz, csak azt, hogy a vizsgálat után mondják meg, mire számíthatunk. Így is lett. Az első alkalom után már láttuk, nagyjából hogyan alakul a dolog, és ehhez igazítottuk az indulást. Két nappal később mentünk le, mint terveztük, és az első este a stégen ülve azon nevettünk, hogy most először nem az időjárás borította fel a balatoni naptárunkat. A feleségem szerint az is első volt, hogy aznap este én vettem elő a pulóvert a táskából, nem ő, mert végre én is előre gondolkodtam.
Azóta így tervezünk
Ha valaki most ott ül a konyhaasztalnál, ahol mi akkor, és azt keresi, mennyi a gyökérkezelés hossza , annak azt mondanám, amit mi is megtanultunk: nem a számot kell keresni, hanem azt, aki a fogát megnézi. Ha fáj, nem érdemes a nyaralásig kibírni, és nem érdemes az internetről kitalálni, hány alkalom lesz.
Azóta minden tavasszal elmegyünk ellenőrzésre, még a naptárbújás előtt. A párbeszédünk ugyanaz maradt, hány nap eső, hány nap napsütés, ki hozza a pulóvert. A fogorvosbudapest.info cikkére pedig úgy gondolok, mint a balatoni menetrendre, mert mindkettő ugyanarra tanított: van, amit nem lehet napra pontosan megtervezni, csak okosan.